Asztma Nézze meg az okokat, tüneteket és kezelések

Az asztma olyan hosszú távú állapot, amelyben a tüdő légutai a kis légutakat körülvevő izmok gyulladása és összehúzódása miatt beszűkülnek. Ez olyan tüneteket okoz, mint a köhögés, sípoló légzés, légszomj és mellkasi szorító érzés. Ezek a tünetek időszakosan jelentkeznek, és gyakran rosszabbak éjszaka vagy testmozgás közben.

Néhány gyakori kiváltó ok, amely súlyosbíthatja az asztmás tüneteket: vírusfertőzések (megfázás), por, füst, füst, füstgázok, időjárásváltozás, fű- és fapollenek, állati szőr és toll, poratka (dermatophagoides), erős szappanok és parfümök. Ezek a kiváltó okok egyénenként változnak.

Az asztmát elsősorban tüdőfunkciós vizsgálatokkal diagnosztizálják, de egyéb vérvizsgálatok és allergiavizsgálatok is segítenek a megfelelő diagnózis felállításában. Az asztma kezelése széleskörű, de a béta-2 agonisták és a kortikoszteroidok továbbra is az asztma kezelésének alappillérét képezik.

Az életmódbeli és megelőző intézkedések, mint például a kiváltó okok elkerülése, az asztmás roham kockázatát növelő élelmiszerek kerülése és a stressz elkerülése nagy segítséget jelenthetnek az asztmás rohamok ellenőrzésében.

Az asztma tünetei

Asztmára gyanakodhat, ha Ön vagy gyermeke olyan tüneteket észlel, mint a köhögés és a légzés közbeni sípoló hangok. Ezek gyakori asztmás tünetek. Az asztma tünetei a következőkkel jellemezhetők:

• Légszomj (légszomj), amikor a kiváltó tényezőknek van kitéve.
• Cianózis (az arc és a végtagok kék elszíneződése)
• Sípoló vagy sípoló hang a légzés során
• Mellkasi szorítás, amely olyan érzés, mintha egy feszes szalag lenne a mellkas körül.
• Intenzív köhögés vagy köhögési kényszer, amelyet allergén vagy más környezeti tényező válthat ki.
• Fáradtság asztmás roham alatt és után

Ezek a tünetek általában rohamok során jelentkeznek, többnyire éjszaka. Ezért előfordulhat, hogy néhányan napközben fáradtnak érzik magukat. Az asztmás roham során a légzési nehézségek súlyosbodhatnak, és súlyosabb légszomjba torkollhatnak, ha nem kezelik őket.

A legtöbb orvos az asztmát időszakos (jön és megy) vagy tartós (tartós) asztmaként azonosítja. A tartós asztma lehet enyhe, közepesen súlyos vagy súlyos. Az állapot súlyossága a rohamok gyakoriságán alapul.

Az asztma okai

Az asztma pontos oka még mindig nem ismert. Úgy vélik, hogy multifaktoriális kórkép, amelyet genetikai és környezeti tényezők egyaránt befolyásolnak. Ideális esetben, amikor az immunrendszer kapcsolatba kerül egy allergénnel, immunválaszt indít el az allergén elleni küzdelemre. Az asztmás embereknél azonban ez az immunválasz nagyon erős, ami gyulladáshoz vezet. Ez viszont a légutak megduzzadását és szűkülését okozza, ami megnehezíti a légzést.

Az asztmás roham során három dolog történhet:

Bronchospasmus: A légutakat körülvevő izmok összehúzódnak (megfeszülnek). Amikor összehúzódnak, a légutak beszűkülnek. A levegő nem tud szabadon áramlani a szűk légutakon keresztül.

Gyulladás: A légutak bélése megduzzad. A duzzadt légutak nem engednek annyi levegőt a tüdőbe vagy a tüdőből.

Nyálkatermelés: A roham során a szervezet több nyálkát termel. Ez a sűrű nyálka eltömíti a légutakat.

Asztma gyermekeknél

A Globális Asztma Kezdeményezés (GINA) iránymutatásai szerint világszerte mintegy 300 millió ember, köztük felnőttek és gyermekek egyaránt asztmásak. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint Indiában mintegy 15-20 millió asztmás beteg él. Becslések szerint az asztma előfordulása az 5-11 éves gyermekek körében 10-15% között van.

A legtöbb asztmás gyermek sokáig nem mutatja az állapot jeleit vagy tüneteit, vagy egészen addig, amíg asztmás rohamot nem kap. Ráadásul a legtöbb esetben az asztma tünetei a gyermekeknél összetéveszthetők más légúti betegségekkel. Ezért a gyermekeknél az asztma diagnosztizálása meglehetősen nehéz, és pusztán a tüneteken alapul.

Nincs ismert módszer a gyermekkori asztma okának azonosítására. Egyes tanulmányok azonban azonosítottak néhány olyan tényezőt, amelyek növelhetik az asztma kockázatát a gyermekeknél.

Asztma a terhesség alatt

A kontrollálatlan asztma azt jelenti, hogy az anya nem kap elég oxigént. Ez természetesen káros következményekkel jár az anyára, a terhesség folytatására és az anyában lévő magzatra nézve. A jól kontrollált asztma normális terhességet, normális szülést és normális gyermeket eredményez.

Néhány gyakori aggodalom, ami egy terhes nőnek az asztmával kapcsolatban felmerülhet:

• Az asztma hátrányosan befolyásolja a terhességemet vagy a gyermekemet?
• A terhesség hátrányosan befolyásolja az asztmámat?
• Lehet-e biztonságosan szedni az asztma elleni gyógyszereket a terhesség alatt?
• A gyermekemnek is lesz asztmája?

A jól kezelt és jól kontrollált asztma nem okoz problémát a terhesség és a szülés alatt; sem az anya, sem a baba számára.

Az asztma kockázati tényezői

Az asztma néhány gyakori kiváltó oka/kockázati tényezője a következő:

• Genetika: Bizonyítékok utalnak arra, hogy az asztma jelenlétét és súlyosságát befolyásolhatja az egyén genomja vagy genetikai felépítése.
• Légszennyezés: A kültéri szennyező anyagoknak, például a nitrogén-dioxidnak és a dízel részecskéknek való kitettség összefüggésbe hozható az asztmás tünetek fokozódásával.
• Táplálkozás: Az antioxidánsokban, például A-vitaminban, C-vitaminban, D-vitaminban, magnéziumban és szelénben szegény étrend szintén hajlamosíthat az asztma kialakulására.
• Vírusfertőzések: A gyermekkorban vírus által okozott légúti fertőzések felnőttkorban asztmát okozhatnak.
• Allergének: A környezeti allergének, például a pollenpor vagy az atkák asztmás rohamot válthatnak ki.
• Gyógyszerek : Bizonyos gyógyszerek, mint például az aszpirin és a béta-blokkolók szintén asztmás rohamokat okozhatnak bizonyos egyéneknél.
• Testmozgás: A testmozgás súlyosbíthatja az asztmát és megnehezítheti a légzést.
• Krónikus arcüreggyulladás: Az arcüreggyulladás okozta orrnyálkahártya-gyulladás köhögést és torokviszketést válthat ki, ami súlyosbíthatja az asztmás tüneteket.
• Rovarok vagy növények: Egyes emberek allergiásak lehetnek bizonyos növényekre vagy rovarokra, amelyek kiválthatják az asztmát.
• Elhízás: A túlsúly nagyobb kockázatot jelent az asztma és annak tünetei, például a légszomj és a zihálás kialakulására.
• Stressz: Az érzelmi tényezők, például a stressz nemcsak szorongást, hanem asztmás tüneteket, például légszomjat is kiválthat.
• Füst: A füst vagy az olyan kémiai irritáló anyagok, mint a füstgázok szintén asztmás tünetekhez, például ziháláshoz és légszomjhoz vezethetnek.

Az asztma kezelése

Az asztmás betegek általános kezelési megközelítése magában foglalja a megelőző gyógyszerek (más néven kontrollerek) és a gyors enyhülést biztosító gyógyszerek (más néven relieverek) alkalmazását.

A. Vezérlők

Ezek a gyógyszerek segítenek csökkenteni a légutak duzzanatát és megakadályozzák a nyálkaképződést. Leginkább az asztmás rohamok megelőzésére és a tüdő védelmére használják őket. Ezek a gyógyszercsoportok a következők:

1. Kortikoszteroidok
Ezek a legjobb és leggyakrabban felírt gyógyszerek asztma esetén. Úgy hatnak, hogy gátolják a gyulladásért felelős gyulladáskeltő vegyületek, például a prosztaglandinok, leukotriének és hisztaminok aktivitását. Széles körben a következő csoportokba sorolhatók:

a) Inhalációs kortikoszteroidok (ICS ): Az ICS-ek az asztma kezelésére rendelkezésre álló leghatékonyabb gyulladáscsökkentő gyógyszerek közé tartoznak. Az inhalációs kortikoszteroidok kis dózisú monoterápiáját általában első vonalbeli fenntartó terápiaként adják a legtöbb asztmával küzdő gyermek és felnőtt esetében. Az ICS rendszeres alkalmazása bizonyítottan csökkenti az asztma tüneteit és fellángolását, valamint javítja a tüdőfunkciót. Példák az ebbe a kategóriába tartozó gyógyszerekre:

• Beclomethasone
• Budesonid
• Flutikazon

b) Szájon át szedhető kortikoszteroidok: Ezeket általában a közepesen súlyos vagy súlyos asztma akut kezelésére adják. Az orális szteroidok tartós alkalmazása általában kerülendő, mivel potenciálisan súlyos mellékhatásokkal jár. Ilyenek például a következők:

• Prednizon
• Prednizolon

2. Leukotriénreceptor-antagonisták
Ezek a gyógyszerek hatékonyak az asztma kezelésében, jól tolerálhatók és biztonságosan alkalmazhatók. Ahogy a nevük is mutatja, úgy hatnak, hogy gátolják a leukotrién nevű gyulladást okozó kémiai hírvivő anyag hatását. Ezek a gyógyszerek ezáltal csökkentik a légutak gyulladását, megelőzik az asztmát és enyhítik az allergiás tüneteket. Gyakori példák ezekre a gyógyszerekre a következők:

• Montelukast
• Zafirlukast

3. Biológiai terápiák
A biológiai terápiák, például az anti-IgE monoklonális antitest, például az omalizumab, csökkenthetik az asztmás rohamok gyakoriságát. Ezt a gyógyszert 2-4 hetente egyszer szubkután adják. Ez a gyógyszer kifejezetten a nehezen kontrollálható, emelkedett szérum IgE-szinttel rendelkező asztmás betegek számára készült. Azoknak is adják, akiknek az asztmás tünetei még egy második kontrollerrel kombinált ICS-terápia mellett sem javulnak.

B. Relieverek (hörgőtágítók)

Ezek az asztma akut tüneteinek kezelésére és fenntartására előnyben részesített gyógyszerek, és általában minden asztmás betegnek felírják őket. Hatásukat a hörgők tágításával fejtik ki, ezáltal csak átmeneti enyhülést biztosítanak. Ezeket a gyógyszereket az asztma tüneteinek enyhítésére használják, amikor azok jelentkeznek, de nem fordítják vissza a már kialakult gyulladást. A hörgőtágítók csoportjába tartozó gyógyszerek a következők:

1. Rövid hatású béta-agonisták (SABA)
Ezeket a gyógyszereket az asztma tüneteinek és súlyosbodásainak kezelésére használják. Mint a nevük is mutatja, ezekről ismert, hogy gyors enyhülést biztosítanak. Például a szalbutamol, amely a leggyakoribb gyógyszer, hatása 5 perc alatt kezdődik és 3-6 órán át tart. Néhány gyakori példa a következőkre:

• Salbutamol
• Terbutalin
• Levalbuterol

2. Hosszú hatású béta-agonisták (LABA)
Ez a gyógyszercsoport alacsony dózisú, hosszan tartó hatású szabályozó és enyhítő szereket tartalmaz. Ezek nemcsak a tünetek enyhítésében segítenek, hanem az asztmás rohamoktól is megvédik Önt. Ezeket a gyógyszereket gyakran más gyógyszerekkel, például kortikoszteroidokkal együtt alkalmazzák. Hatásuk több mint 5 perc alatt kezdődik, de hatásuk legalább 12 órán át tart. Gyakori példák közé tartoznak:

• Salmeterol
• Formoterol
• Indacaterol
• Olodaterol
• Vilanterol

3. Metilxantinok
Ezek az asztma kezelésére használt gyógyszerek új csoportja. Ismert, hogy az asztmásoknál megfigyelhető légúti gyulladás és légúti elzáródás csökkentésével segítik az asztma kezelését. A teofillin az egyik leggyakrabban felírt metilxantin.

4. Antikolinerg gyógyszerek
Ez a gyógyszercsoport az acetilkolin, a simaizmok összehúzódásának és a gyulladásnak a szabályozásában kulcsszerepet játszó neurotranszmitter hatásának blokkolásával fejti ki hatását. Ezeket tovább osztályozzák:

• Rövid hatású muszkarin-antagonisták (SAMA): Az ipratropium az ebbe az osztályba tartozó gyakori gyógyszer. Az asztma és a COPD tüneteinek kezelésére és megelőzésére, valamint a légzés javítására használják.
• Hosszú hatású muszkarin-antagonisták (LAMA): A tiotropium az a gyakori gyógyszer, amelyet elsősorban krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) és asztma kezelésére használnak.

C. Egyéb terápiák

A bronchiális termoplasztika egy hörgőtükrözéses kezelés, amely hőenergiát használ a légúti simaizomzat eltávolítására a hozzáférhető hörgőkben. A maximális inhalációs terápiára nem reagáló betegeknél csökkentheti a súlyosbodásokat.

Gyakran ismételt kérdések